Az új egyházi év kezdetén az Egyház ajándékot készített számunkra. Lelki zarándokútra hív bennünket. Hogy elmélkedjük át újra az üdvtörténet nagy eseményeit. Az elmúlt vasárnap lectioi középpontjában az olvasmány állt. Megtapasztalhattuk azt a nagy várakozást, vágyakozást, ahogyan az ószövetségi választott nép tekintett a Megváltó érkezésére.
Mi is az Úr eljövetelét várjuk. Az Ő második eljövetelét. Amikor majd eljön ítélni a világot. Feltárul minden szív titkos gondolata. Amikor a kosokat elválasztja a juhoktól. A végső aratást, amikor a konkoly a pelyvával az olthatatlan tűzre kerül. Az igazak pedig ragyogni fognak örökkön-örökké, miként a csillagok az égen.
A keresztények mindig is reménykedve várták a pillanatot sőt, sürgetőleg imádkoztak, „Jöjj el Urunk!” minél hamarabb. Jöjj és törd át az egeket, nyilvánuljon ki a te örök igazságod, mert Te magad vagy az Igazság!
Mi is ezt várjuk, mihamarabb váljék valóra az Ő országának teljessége, az Ő dicsősége ragyogja be a mindeneket!
Addig azonban kaptunk még egy kevéske időt. Időt arra, hogy tetteink elvarratlan szálait rendezzük. A nagy találkozásra készülni kell!
A mai vasárnap középpontjában a készületre való sürgető felszólítás áll.
„Készítsétek utat a pusztában! Egyengessétek az Úr ösvényeit!” Izajás próféta szavai ezek. E sorok mögött valós esemény áll. Amikor a király útnak indult, előtte hírt adott. Amerre elhalad, az utat simává kell tenni. A köveket el kell hordani, a gödröket ki kell egyenlíteni, hogy a kocsi kereke akadály nélkül tudjon tova haladni. Minél kevesebb zötykölődés nélkül.
Nekünk a lelkünkben kell rendet tenni. Mulasztásaink kátyúit fel kell tölteni, bűneink hegyeit el kell hordani, hiszen mindezek eleddig gátolták, akadályai voltak, annak, hogy a Megváltót felismerjük karácsony szent éjszakáján.
A másik feladatunkra Szent Péter apostol figyelmeztet a második levelében. Az Úr másodi eljövetelének hirtelenségéről ír. Mert az Ő napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Hirtelen, meglepetésszerűen. Sokkoló, kozmikus képeket használ. A föld erői megrendülnek. Minden elenyészik, az egek nagy robajjal elpusztulnak, az egek lángba borulnak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak.
Testvérek! Akik ezeket a sorokat úgy olvassák, mint természettudományos leírást a világ végéről, súlyosan tévednek. A Szentírás nem természettudományos mű. Akik mégis így indulnak ki, végzetes hibát követnek el, s ahhoz a szerény képességű emberhez hasonlít, mint aki egy napilap gazdasági cikkéből süteményreceptet akar kiolvasni. Gyökeresen más műfaj.
Szent Péter apostol figyelmeztet minket, legyünk készen a számadásra. Krisztus második eljövetele hirtelen fog elérkezni. És itt ne egy kozmikus eseményre gondoljunk. Számunkra nem az a fontos, valóban tűzben fognak-e megolvadni az elemek. Mert az én számunkra Krisztus a halálunk pillanatában jön el. Már akkor eléje kerülök. Ott fog mindegyikünk állni álarcok nélkül, mindenki a maga pőreségében. Akik azonban életükben hűségesek voltak Krisztushoz, nem kell szégyenkezniük lelkük mezítelensége miatt, mert bizalmukat nem földi dolgokba vetették, hanem minden erejüket megfeszítve az Eljövendőbe helyezték bizalmukat.
Az igaz ember számára Krisztus eljövetele boldogság lesz, öröm és béke, igazságosság. Amitől nem kell félni. Karjaival átölel és az örök létbe emel.
El kell engednünk minden földi dolgot. Tudván, semmit sem viszünk át, csak a szeretet cselekedeteit. Minden mást kicsavarnak a kezünkből, vagy mint a sivatagi homok, az ökölbe szorított kézből, dacolva minden küzdelemmel egyszerűen kiperegnek, vissza a földre, ahová való. Ami a földből van, az földi és múlandó.
Az ember lelke halhatatlan, teste pedig föltámad. Amit az Egyház mindig is tanított.
Ezen adventi szép időszakot használjuk ki arra, hogy hitünket jobban megismerjük. A napokban került kezembe egy felmérés, amelyet 2000-ben vettek föl Franciaországban. A fölmérést azon katolikusok között végezték, akik magukat vallásosnak tartják. (itt vallásosnak minősült, aki legalább havonta részt vesz szentmisén) A kategóriákat lassan olvasom, így talán magunk is elgondolkodhatunk, hol is állunk.
· Létezik-e Isten? – a megkérdezettek 52%-a hiszi csupán. A többiek kételkednek, vagy nem hiszik. Ennek az 52%-nak csupán a 18%-a véli úgy, hogy személyes kapcsolatban van Istennel. A többiek Istent erőnek, energiának, vagy szellemnek véli.
· Hisz-e a holtak föltámadásában? – a katolikusok 10%-a hiszi.
· Hisz-e a Szentháromságban? – az 57% nem hiszi!
Tovább a kérdéseket nem is folytatom. De ha még nem volna elég: 65% nem hisz az ördögben, 56% nem hiszi Mária szüzességét, 38% nem hisz Krisztus föltámadásában. (Szt. Pál: Ha Krisztus nem támadt volna föl a halálból, hiábavaló volna a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek” Nos, ezen, magukat hívőknek nevezők számára Pál apostol szavai velősek!)
A legmegdöbbentőbb: csupán a katolikusok (ami a fentiek szerint, akik havonta legalább egyszer részt vesznek misén!) csupán 7% hiszi, hogy a katolikus vallás az egyedüli igaz vallás.
Testvérek! Mindezek fényében Jézus Krisztus azon mondata, mely szerint „csupán az a kérdés, hogy amikor az emberfia újra eljön, vajon talál-e hitet a földön?” – nem kell magarázni.
Csak úgy leszünk képesek Jézust hirdetni a "beteg világnak", ha engedjük magunkat Isten által formáltatni. A felismerés a leborulással kezdődik. És valóban: "Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek." (Jn 20,29)
Így már érthető, miért is hirdetett a Szentszék új evangelizációt a katolikus hit átadására.
Ezért kövessük az apostolokat Péter utódján keresztül, XVI. Benedek pápát követve, aki az igaz és egyedüli hit őrzője. Soha meg nem feledkezzünk Szent Ágoston híres mondatáról: „Ubi Petrus, ibi Ecclesia” – ahol Péter, ott az Egyház! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése