Gertrud von le Fort: Advent II.

(A szerző "Advent I" című versét plébániai blogunkon tettük közzé.)

És szólsz:

Énekeljelek a hajnali várakozásban,
énekeljetek halkan, nagyon halkan sötét fülébe a világnak.

Énekeljetek térden állva,
énekeljetek szinte lefátyolozva,
úgy énekeljetek, mint a reménykedő asszonyok:

Mert gyengéd lett, aki itt még Erős,
kicsiny lett a Végtelen,
bájossá lett a Hatalmas,
és alázatossá a Magasztos.

Egy szűz kamrájában van helye,
az ölében lesz a trónja,
és dicséretnek is elég neki egy bölcsődal.

Az áhítattól a napok már nem akarnak többé felvirradni,
s a mélységes tisztelettôl elsötétülnek a föld éjszakái.

Világosságot akarok gyújtani nektek, ó lélek,
örömet akarok felvillantani az embervilág minden zugában:

Legyen áldott, ki idáig hozza az Urat!