2011. december 24., szombat

Advent negyedik hete - szombat

Dicséretes e gyermek,
ki e nap születék
egy szeplőtelen szűztől
vigasztalásunkra.
Óh, mi üdvösségünk,
egyetlen egy Jézusunk,
ki miérettünk születtél,
oltalmazz pokoltól!
(Winkler-kódex)

2011. december 22., csütörtök

Advent negyedik hete - csütörtök

Tied vagyok, mivel teremtettél engem,
Tied vagyok, mivel megváltottál engem,
Tied vagyok, mivel elviseltél engem,
Tied vagyok, mivel hívtál engem,
Tied vagyok, mivel nem hagytál el engem.
(Avilai Nagy Szent Teréz)

2011. december 21., szerda

Advent negyedik hete - szerda

Ennek az időszaknak a tárgya maga Krisztus, a Fölkent, akit Isten elküld nekünk. Ádvent valóban a hitnek az időszaka. Felidézi az Ószövetség hitét, amely bizonyos értelemben beteljesedett, és tőlünk is hitet követel, hiszen Isten nagy művére, a megtestesülésre egyetlen választ kíván tőlünk, hogy higgyünk abban, akit Ő küldött. Az ádvent különösen is a reménységnek az ideje, hiszen egy hatalmas nagy korszak reménysége beteljesedett karácsony éjszakáján, és az Úr Jézus kereszthalála és feltámadása, dicsőségének kinyilvánulása által a reménység új forrását nyitotta meg szívünkben. Ahogyan minden évben elérkezik számunkra a karácsony, úgy fog elérkezni az idők végén Krisztus nagy hatalommal és dicsőséggel, hogy minket a Paradicsomba vigyen. 
A hit és remény táplálja lelkünkben a vágyat Isten érkezése után, aki végtelen jó. (Török-Barsi-Dobszay: Katolikus liturgika)

2011. december 20., kedd

Advent negyedik hete - kedd

Isten Fia Atyától születik anya nélkül, az Emberfia anyától születik atya nélkül. Ő, aki az angyalok nagy világossága, egészen kicsi az emberek világában. Az Ige minden idők előtti Isten, aki az általa választott időben megtestesült. A nap Teremtője a nap alatt megszületett. Világítva Ő, aki az Atya keblén minden századokon át világít, most anyja kebléből adja ennek a napnak a felszentelését. Az Atya kebelében maradva mégis kilép, kifejezhetetlen bölcsesség, és mégis, gyermek a bölcsességben. Ő, aki betölti az egész világot, a jászolban fekszik. Ő, aki a csillagokat irányítja, édesanyja tejét szopja. Ő, aki olyan hatalmas Isten, most olyan kicsi a rabszolga alakjában. (Szent Ágoston)

2011. december 16., péntek

Ó-antifónák

Tavalyi "Készület" sorozatunk harmadik részében leírtuk latinul és magyarul az ún. Ó-antifónákat. Ezeket érdemes idén is elolvasni. December 16-tól az esti dicséretben (vesperás) ezek a Magnificat-antifónák. A szentmisében is énekelhetjük őket. Egy-egy messiási titokra irányítják figyelmünket. Idén ezeket külön nem közöljük. 

Advent harmadik hete - péntek

Krisztus teljessé tette a kinyilatkoztatást
Miután sokszor és sokféleképpen szólt Isten a prófétákban, "ezekben az utolsó napokban a Fiúban szólt hozzánk" (Zsid 1,1-2). Elküldte ugyanis Fiát, tudniillik az örök Igét, aki megvilágosít minden embert, hogy az emberek között lakozzék és elmondja nekik Isten titkait (vö. Jn 1,1-18). Jézus Krisztus, a megtestesült Ige, az "emberekhez küldött ember" tehát "Isten igéit mondja" (Jn 3,34), és véghez viszi az üdvözítő művet, melyet az Atya bízott rá, hogy megtegye (vö. Jn 5,36; 17,4). Ezért Ő - akit, ha valaki lát, az Atyát is látja (vö. Jn 14,9) - egész jelenlétével és minden megnyilvánulásával, szavaival és tetteivel, jeleivel és csodáival, főként pedig halálával és a halálból való dicsőséges föltámadásával, végül az igazság Lelkének elküldésével beteljesítvén tökéletessé teszi a kinyilatkoztatást, és isteni tanúsággal erősíti meg azt, hogy velünk az Isten, hogy kiszabadítson minket a halál és a bűn sötétségéből s föltámasszon az örök életre.
A krisztusi üdvrend tehát mint új és végleges szövetség sohasem múlik el, és már semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást nem kell várnunk a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig (vö. 1Tim 6,14; Tit 2,13). (II. Vatikáni zsinat: DV)

2011. december 14., szerda

Advent harmadik hete - szerda

Eljött tehát a Fiú, akit az Atya küldött, ki minket a világ teremtése előtt kiválasztott Őbenne és eleve fogadott fiaivá rendelt, mert abban találta kedvét, hogy Őbenne állítson helyre mindent (vö. Ef 1,4-5.10).
Krisztus tehát, hogy az Atya akaratát teljesítse, megalapította a földön a mennyek országát, kinyilatkoztatta nekünk az Atya misztériumát, és engedelmességével végrehajtotta a megváltást. Az Egyház, vagyis Krisztusnak misztériumban már jelenlévő országa, Isten erejéből látható módon növekszik a világban. Kezdetét és növekedését jelzi a megfeszített Jézus oldalából kifolyó vér és víz (vö. Jn 19,34), és előre hirdetik az Úrnak kereszthaláláról mondott szavai: "És én, majd ha fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz fogok vonzani" (Jn 12,32). Valahányszor az oltáron bemutatjuk a keresztáldozatot, melyben "Krisztus, a mi húsvéti bárányunk föláldoztatott" (1Kor 5,7), megváltásunk műve folytatódik. Az eucharisztikus kenyér egyszerre jelzi és valósítja meg a hívők egységét, akik egy testet alkotnak Krisztusban (vö. 1Kor 10,17). Minden ember erre a Krisztussal való egységre hivatott, aki a világ világossága, akitől eredünk, aki által élünk, s aki felé tartunk. (II. Vatikáni zsinat: LG)

2011. december 13., kedd

Advent harmadik hete - kedd

Az Eucharisztia egyesíti az eget és a földet. Magában foglalja és áthatja az egész teremtést. Isten Fia azért lett emberré, hogy helyreállítsa az egész teremtést egy olyan tettel, amely a legnagyobb dicsőítése Annak, aki a semmiből teremtette a világot. És így ő, az örök főpap, amikor tulajdon vérével belép az örök szentélybe, visszaadja a Teremtőnek és Atyának az egész megváltott teremtést. Az Egyház papi szolgálata által teszi ezt a legszentebb Szentháromság dicsőségére. Valójában ez a hit misztériuma, mely az Eucharisztiában valósul meg: az Isten keze által teremtett világ Krisztustól megváltottan visszatér Hozzá. (Ecclesia de Eucharistia)

2011. december 12., hétfő

Advent harmadik hete - hétfő

Az összes teológiai igazságok közül, amelyeket az Egyház nyújt, a karácsony titka a leggazdagabb reménységben és csodálatos megújító erejében: biztosan látjuk, hogy mindent meg tudunk javítani és mindent helyre lehet hozni. Minden esztendőben e gondolattal nyújtja az Egyház a gyermek Istent és hívogat bennünket karácsony hullámhosszán. A szent liturgia a jászolt ajánlja, ahová az egész világ reménye, az emberiség jövője, az új élet vágya van elrejtve. (Wyszynszki bíboros)

2011. december 9., péntek

Ölbey Irén: Advent

Testvéreim, már itt az óra, keljetek fel!
Forduljatok az Úr felé hívő lélekkel.

Már a kakas rikolt s a pirkadat, a hajnal
homlokotokon ragyog bíbor sugarakkal.

Most, most tárjátok ki szíveteket egészen,
ne éljetek gyáván, kishitűségben.

Közel az üdvösség. A vétket vessétek le,
öltözzetek világosságba, erényekbe.

Az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra,
mint tavasszal a fényt a kertek rózsabokra.

Mint égbolt s tengerszem, őt tükrözzétek,
mert Ő a Szépség, Ő az Eszme s Ő a Lényeg.

Advent második hete - péntek

Uram, tűrd el emberi jelenlétemet színed előtt! Tudod, hogy ember vagyok, egyszerre van jelen a szeretet és gyűlölet a szívemben, sebzett a szemem látása és kőkemény szavak jönnek a nyelvemre. S mégis Te kerestél előbb engem; azért jöttél hozzám és értem, hogy emberré légy, s velem és mellettem mint ember állj. Csak ebben az emberi közelségben érzem azt, hogy föl akarsz emelni, magadévá akarsz tenni, vissza akarsz vezetni Atyád házába. Ragadj meg, Uram, és vigyél Magaddal! (Boldog John Henry Newman)

2011. december 8., csütörtök

A hit útján 2012-ben is!

Mint azt már ígértük, párhuzamosan működő blogunkon januárban új sorozat indul. A hit útján haladunk továbbra is, olvasva és követve azoknak az írásait, akik "előttünk jártak a hit útján".
Karácsonyi meglepetésnek szántuk a januári sorozat négy alkotóját, de már most eláruljuk, hogy kik lesznek segítségünkre.
Assisi Szent Ferenc, Szent Josemaría Escrivá, Boldog II. János Pál pápa és Avilai Szent Teréz.
Olvasson minket januárban is, hogy A hit évére együtt készülhessünk!

Advent második hete - csütörtök

2011. december 7., szerda

Advent második hete - szerda

Testvérek! Mivel hihetetlennek látszott az embereknek az, amit Isten ígért, hogy a halandóságból, romlásból, eltaszítottságból, rogyadozásból, porból és hamuból egyenlőkké leszünk majd az Isten angyalaival, azért erről nemcsak írásos megegyezést kötött velünk a hitre, hanem hűsége bizonyítékául közvetítőt is állított, nem valamiféle fejedelmet vagy valamilyen angyalt vagy főangyalt, hanem egyetlen Fiát. Magában a Fiában akarta megmutatni és megadni azt az utat, amelyen bennünket az ígért célhoz vezetni akar. (Szent Ágoston)

2011. december 6., kedd

Gertrud von le Fort: Advent II.

(A szerző "Advent I" című versét plébániai blogunkon tettük közzé.)

És szólsz:

Énekeljelek a hajnali várakozásban,
énekeljetek halkan, nagyon halkan sötét fülébe a világnak.

Énekeljetek térden állva,
énekeljetek szinte lefátyolozva,
úgy énekeljetek, mint a reménykedő asszonyok:

Mert gyengéd lett, aki itt még Erős,
kicsiny lett a Végtelen,
bájossá lett a Hatalmas,
és alázatossá a Magasztos.

Egy szűz kamrájában van helye,
az ölében lesz a trónja,
és dicséretnek is elég neki egy bölcsődal.

Az áhítattól a napok már nem akarnak többé felvirradni,
s a mélységes tisztelettôl elsötétülnek a föld éjszakái.

Világosságot akarok gyújtani nektek, ó lélek,
örömet akarok felvillantani az embervilág minden zugában:

Legyen áldott, ki idáig hozza az Urat!

Advent második hete - kedd

Mivel az ember bűnbe esett és elfordult, eltávolodott a leghatalmasabb, legbölcsebb és legjóságosabb létesítő októl, ennek következtében gyengeségbe, tudatlanságba és gonoszságba zuhant, s így szellemi lényből testivé, lelkivé és érzékivé lett, vagyis alkalmatlanná az isteni képesség utánzására, a világosság megismerésére és a jóság szeretésére. Ahhoz, hogy az ember helyreállíttassék ebből az állapotból, a lehető legmegfelelőbb volt az első létesítő oknak ereszkednie le hozzá, hogy ezáltal megismerhetővé, szerethetővé és utánozhatóvá tegye magát az ember számára. Minthogy pedig a testi, lelki és érzéki ember csak önmagához mérhető és hasonló dolgokat ismert meg, szeretett és követett, éppen magából ebből a helyzetéből való kiragadása érdekében lett testté az Ige (Jn 1,14). Vagyis azért, hogy az ember, aki test volt, képes legyen megismerni, szeretni és utánozni őt, és épp így, Istent megismerve, szeretve és utánozva leljen gyógyulást a bűn okozta betegségéből. (Szent Bonaventura)

2011. december 5., hétfő

Advent második hete - hétfő

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyiljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. 
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak. 
Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt. 
Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben s a jószág betelt. 
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajlani misére. 
A külső mozgás befolyik a templomba és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: "Harmatozzatok égi Magasok..." (Fekete István: Roráte - részlet)

2011. december 4., vasárnap

Homília advent második vasárnapján

Az új egyházi év kezdetén az Egyház ajándékot készített számunkra. Lelki zarándokútra hív bennünket. Hogy elmélkedjük át újra az üdvtörténet nagy eseményeit. Az elmúlt vasárnap lectioi középpontjában az olvasmány állt. Megtapasztalhattuk azt a nagy várakozást, vágyakozást, ahogyan az ószövetségi választott nép tekintett a Megváltó érkezésére.
     Mi is az Úr eljövetelét várjuk. Az Ő második eljövetelét. Amikor majd eljön ítélni a világot. Feltárul minden szív titkos gondolata. Amikor a kosokat elválasztja a juhoktól. A végső aratást, amikor a konkoly a pelyvával az olthatatlan tűzre kerül. Az igazak pedig ragyogni fognak örökkön-örökké, miként a csillagok az égen.
     A keresztények mindig is reménykedve várták a pillanatot sőt, sürgetőleg imádkoztak, „Jöjj el Urunk!” minél hamarabb. Jöjj és törd át az egeket, nyilvánuljon ki a te örök igazságod, mert Te magad vagy az Igazság!
     Mi is ezt várjuk, mihamarabb váljék valóra az Ő országának teljessége, az Ő dicsősége ragyogja be a mindeneket!
     Addig azonban kaptunk még egy kevéske időt. Időt arra, hogy tetteink elvarratlan szálait rendezzük. A nagy találkozásra készülni kell!
A mai vasárnap középpontjában a készületre való sürgető felszólítás áll.
„Készítsétek utat a pusztában! Egyengessétek az Úr ösvényeit!” Izajás próféta szavai ezek. E sorok mögött valós esemény áll. Amikor a király útnak indult, előtte hírt adott. Amerre elhalad, az utat simává kell tenni. A köveket el kell hordani, a gödröket ki kell egyenlíteni, hogy a kocsi kereke akadály nélkül tudjon tova haladni. Minél kevesebb zötykölődés nélkül.
     Nekünk a lelkünkben kell rendet tenni. Mulasztásaink kátyúit fel kell tölteni, bűneink hegyeit el kell hordani, hiszen mindezek eleddig gátolták, akadályai voltak, annak, hogy a Megváltót felismerjük karácsony szent éjszakáján.
     A másik feladatunkra Szent Péter apostol figyelmeztet a második levelében. Az Úr másodi eljövetelének hirtelenségéről ír. Mert az Ő napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Hirtelen, meglepetésszerűen. Sokkoló, kozmikus képeket használ. A föld erői megrendülnek. Minden elenyészik, az egek nagy robajjal elpusztulnak, az egek lángba borulnak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak.
     Testvérek! Akik ezeket a sorokat úgy olvassák, mint természettudományos leírást a világ végéről, súlyosan tévednek. A Szentírás nem természettudományos mű. Akik mégis így indulnak ki, végzetes hibát követnek el, s ahhoz a szerény képességű emberhez hasonlít, mint aki egy napilap gazdasági cikkéből süteményreceptet akar kiolvasni. Gyökeresen más műfaj.
     Szent Péter apostol figyelmeztet minket, legyünk készen a számadásra. Krisztus második eljövetele hirtelen fog elérkezni. És itt ne egy kozmikus eseményre gondoljunk. Számunkra nem az a fontos, valóban tűzben fognak-e megolvadni az elemek. Mert az én számunkra Krisztus a halálunk pillanatában jön el. Már akkor eléje kerülök. Ott fog mindegyikünk állni álarcok nélkül, mindenki a maga pőreségében. Akik azonban életükben hűségesek voltak Krisztushoz, nem kell szégyenkezniük lelkük mezítelensége miatt, mert bizalmukat nem földi dolgokba vetették, hanem minden erejüket megfeszítve az Eljövendőbe helyezték bizalmukat.
     Az igaz ember számára Krisztus eljövetele boldogság lesz, öröm és béke, igazságosság. Amitől nem kell félni. Karjaival átölel és az örök létbe emel.
     El kell engednünk minden földi dolgot. Tudván, semmit sem viszünk át, csak a szeretet cselekedeteit. Minden mást kicsavarnak a kezünkből, vagy mint a sivatagi homok, az ökölbe szorított kézből, dacolva minden küzdelemmel egyszerűen kiperegnek, vissza a földre, ahová való. Ami a földből van, az földi és múlandó.
Az ember lelke halhatatlan, teste pedig föltámad. Amit az Egyház mindig is tanított.
     Ezen adventi szép időszakot használjuk ki arra, hogy hitünket jobban megismerjük. A napokban került kezembe egy felmérés, amelyet 2000-ben vettek föl Franciaországban. A fölmérést azon katolikusok között végezték, akik magukat vallásosnak tartják. (itt vallásosnak minősült, aki legalább havonta részt vesz szentmisén) A kategóriákat lassan olvasom, így talán magunk is elgondolkodhatunk, hol is állunk.
·        Létezik-e Isten? – a megkérdezettek 52%-a hiszi csupán. A többiek kételkednek, vagy nem hiszik. Ennek az 52%-nak csupán a 18%-a véli úgy, hogy személyes kapcsolatban van Istennel. A többiek Istent erőnek, energiának, vagy szellemnek véli.
·        Hisz-e a holtak föltámadásában? – a katolikusok 10%-a hiszi.
·        Hisz-e a Szentháromságban? – az 57% nem hiszi!
Tovább a kérdéseket nem is folytatom. De ha még nem volna elég: 65% nem hisz az ördögben, 56% nem hiszi Mária szüzességét, 38% nem hisz Krisztus föltámadásában. (Szt. Pál: Ha Krisztus nem támadt volna föl a halálból, hiábavaló volna a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek” Nos, ezen, magukat hívőknek nevezők számára Pál apostol szavai velősek!)
     A legmegdöbbentőbb: csupán a katolikusok (ami a fentiek szerint, akik havonta legalább egyszer részt vesznek misén!) csupán 7% hiszi, hogy a katolikus vallás az egyedüli igaz vallás.
     Testvérek! Mindezek fényében Jézus Krisztus azon mondata, mely szerint „csupán az a kérdés, hogy amikor az emberfia újra eljön, vajon talál-e hitet a földön?” – nem kell magarázni.
     Csak úgy leszünk képesek Jézust hirdetni a "beteg világnak", ha engedjük magunkat Isten által formáltatni. A felismerés a leborulással kezdődik. És valóban: "Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek." (Jn 20,29)
Így már érthető, miért is hirdetett a Szentszék új evangelizációt a katolikus hit átadására.
     Ezért kövessük az apostolokat Péter utódján keresztül, XVI. Benedek pápát követve, aki az igaz és egyedüli hit őrzője. Soha meg nem feledkezzünk Szent Ágoston híres mondatáról: „Ubi Petrus, ibi Ecclesia” – ahol Péter, ott az Egyház! Ámen

2011. december 1., csütörtök

Advent első hete - csütörtök

Az Emberfia valóban a mi testvérünk, akit az Atya, a fölséges Isten küldött árvaságunk siralmas földjére, hogy elhozza nekünk az istengyermekség örömét, és a végső haza biztos ígéretét. (Barsi Balázs)